Mesélői hsz
Page 1 of 1
Mesélői hsz
[Fent - Gemma, Jacob, Bella, Andrew]
Gemma bölcsen teszi, hogy nyúlcipőt húz és menekülés közben próbál már csak hátra lőni, mert Evan pengéje ahogy lecsap még egy vörösen izzó sugarat is előreküld a fegyverből, ami felszántja a padlót és éppen, hogy ki tud térni előle.
Jacobnak nem is kell legilimentornak lennie, ugyanis aki előtte áll, az minden idők - mármint a Nezabari univerzum - legnagyobb elme-mágusa. A fiú bevetődne egy tereptárgy mögé, de a dárda így is eltalálja a vállán, még ha csak kicsit is, a vére serken. A helyzetéhez képest mélyen koncentrál a varázstárgyra, és valami belső erő arra sarkallja, hogy nyomja bele a kezét a vállsebébe és kenje rá a medálra... ahogy ezt megtette, a szőke fiú mögött egy örvénylő kapu nyílik, ki tuja, hogy hová.
Isabella a fojtogatással küszködik, és éppen sikerül kinyögnie a varázslatot, mikor már majdnem úgy érzi, hogy az oxigén hiánytól homályosan lát, kezd elgyengülni, és elveszti az eszméletét. A hirelen erős fény eloszlatja az árnyékát, így megszűnik a bűbáj, de ki tudja, hogy hány pillanat van fellélegezni a fojtásból.
Sajnos Andrew képtelen felismerni a srácot, aki pár évvel fiatalabb náluk, akárhogy nézi. Képtelennek tűnik, hogy egy idegen ennyire akarja a halálukat, hogy elráncigálta őket ide és hatalmas mágusoknak parancsolva zúzza össze őket. És még is így van. És okkal. A srácnak először a ruhája kezd el leszakadni, jó pár darab hullik a földre vagy kerül éppen a penge hurrikán áramlatába, aztán a húsát kezdi el marcangolni... egészen addig, míg ki nem törik belőle a tűz. Nem tudja megvédeni a támadásoktól, a karcolások egyre mélyebbek lesznek, de a tűznyíl áthatol és...
Gemma és Andrew két teljesen más úton indult el, még is tökéletes összhangban lövik el támadásaikat, és azok szinte összefonódva csapódnak a fiúba. Illetve csapódnának, ha a könyvből nem szikrázna fel egy pajzs, így nem tudnak magának a srácnak kárt okozni, vagy a könyvet kiverni a kezéből...
DE!
A kapun áttaszítják és ahogy átlendül mögöttük egy puffanást hallanak - Jacob összeesik és egy pillanatra eszméletét veszti a véres kezével a medált szorítva -, és a kapu bezárul.
A négy alak megtorpan és mintha bábok lennének, megállnak minden cselekvéssel és csak bámulnak meglepődötten, a támadásaik abbamaradnak.
[Lent -> Bálterem]
Amandine nem tudja csak úgy vállal betolni a tükröt, egyenesen be kell törnie, és abban a pillanatban, hogy ez megtörténik az egész szobán végigfut egy repedés és minden szilánkokra hasad, ők pedig pörögnek a szilánkok között, mígnem egy rántást éreznek és talpon találják magukat a tükörfolyosón. Ahol az Emily-s tükör betört, már nem látni benne semmit.
A bálterembe érve senkit nem találnak ott a csapatból. Ellenben ott találják a sötét alakot, akit Amandine-on kívül lent láttak. Hosszú köpeny és kámzsa fedi, de a háta részén valahogy groteszkül nagy a dudor, a kilóg kissé szőke haja és vörös szem villódzik a sötét árnyék mögül. Karbafont kézzel vár, nem tűnik úgy, mintha támadni akarna, de még is valami veszélyes aura lebegi körül.
Gemma bölcsen teszi, hogy nyúlcipőt húz és menekülés közben próbál már csak hátra lőni, mert Evan pengéje ahogy lecsap még egy vörösen izzó sugarat is előreküld a fegyverből, ami felszántja a padlót és éppen, hogy ki tud térni előle.
Jacobnak nem is kell legilimentornak lennie, ugyanis aki előtte áll, az minden idők - mármint a Nezabari univerzum - legnagyobb elme-mágusa. A fiú bevetődne egy tereptárgy mögé, de a dárda így is eltalálja a vállán, még ha csak kicsit is, a vére serken. A helyzetéhez képest mélyen koncentrál a varázstárgyra, és valami belső erő arra sarkallja, hogy nyomja bele a kezét a vállsebébe és kenje rá a medálra... ahogy ezt megtette, a szőke fiú mögött egy örvénylő kapu nyílik, ki tuja, hogy hová.
Isabella a fojtogatással küszködik, és éppen sikerül kinyögnie a varázslatot, mikor már majdnem úgy érzi, hogy az oxigén hiánytól homályosan lát, kezd elgyengülni, és elveszti az eszméletét. A hirelen erős fény eloszlatja az árnyékát, így megszűnik a bűbáj, de ki tudja, hogy hány pillanat van fellélegezni a fojtásból.
Sajnos Andrew képtelen felismerni a srácot, aki pár évvel fiatalabb náluk, akárhogy nézi. Képtelennek tűnik, hogy egy idegen ennyire akarja a halálukat, hogy elráncigálta őket ide és hatalmas mágusoknak parancsolva zúzza össze őket. És még is így van. És okkal. A srácnak először a ruhája kezd el leszakadni, jó pár darab hullik a földre vagy kerül éppen a penge hurrikán áramlatába, aztán a húsát kezdi el marcangolni... egészen addig, míg ki nem törik belőle a tűz. Nem tudja megvédeni a támadásoktól, a karcolások egyre mélyebbek lesznek, de a tűznyíl áthatol és...
Gemma és Andrew két teljesen más úton indult el, még is tökéletes összhangban lövik el támadásaikat, és azok szinte összefonódva csapódnak a fiúba. Illetve csapódnának, ha a könyvből nem szikrázna fel egy pajzs, így nem tudnak magának a srácnak kárt okozni, vagy a könyvet kiverni a kezéből...
DE!
A kapun áttaszítják és ahogy átlendül mögöttük egy puffanást hallanak - Jacob összeesik és egy pillanatra eszméletét veszti a véres kezével a medált szorítva -, és a kapu bezárul.
A négy alak megtorpan és mintha bábok lennének, megállnak minden cselekvéssel és csak bámulnak meglepődötten, a támadásaik abbamaradnak.
[Lent -> Bálterem]
Amandine nem tudja csak úgy vállal betolni a tükröt, egyenesen be kell törnie, és abban a pillanatban, hogy ez megtörténik az egész szobán végigfut egy repedés és minden szilánkokra hasad, ők pedig pörögnek a szilánkok között, mígnem egy rántást éreznek és talpon találják magukat a tükörfolyosón. Ahol az Emily-s tükör betört, már nem látni benne semmit.
A bálterembe érve senkit nem találnak ott a csapatból. Ellenben ott találják a sötét alakot, akit Amandine-on kívül lent láttak. Hosszú köpeny és kámzsa fedi, de a háta részén valahogy groteszkül nagy a dudor, a kilóg kissé szőke haja és vörös szem villódzik a sötét árnyék mögül. Karbafont kézzel vár, nem tűnik úgy, mintha támadni akarna, de még is valami veszélyes aura lebegi körül.
Re: Mesélői hsz
Rose-Neira Brooks wrote:<center><br><br><link href='http://fonts.googleapis.com/css?family=Arizonia&subset=latin,latin-ext' rel='stylesheet' type='text/css'><div style="text-align: center; font-size: 42px; font-family: 'Arizonia', cursive; color: #000000; margin-bottom: -55px; width: 300px; text-shadow: 0px 0px 10px #ffffff, 0px 0px 3px #339933;">Neira & Elijah</div><div style="width: 450px; text-align: justify; border-radius: 20px 20px 30px 30px;"><br><br></div><br><br><hr>
</div><font color=#00cc33>
<div style="width: 400px; text-align: justify;"><div style="float: right; padding-left: 5px;"><img src="http://cdn.rsvlts.com/wp-content/uploads/2013/04/Megan-Fox-GIF-16.gif" style="width: 200px; border-radius: 20px/40px; border-top: 6px double #339933; border-bottom: 6px double #339933; padding: 2px; margin-top: -10px; margin-right: -60px; margin-left: 10px; -moz-box-shadow:2px 2px 3px black;-webkit-box-shadow:2px 2px 3px black; box-shadow:2px 2px 3px black; -moz-transform: rotate(-6deg);-webkit-transform: rotate(-6deg);"></div>Abbahagyom az asztalon könyöklést és kényelmesen hátradőlök az egyik kezemben tartva a sört és szép lassan kortyolva - bár így is lassan végeztem vele. A kacsintásra jókedvűen pillantok rá, és kicsit kihúzom magam.</font>
- Na, ezt akár még bóknak is vehetném,
belevetni a dolgok közepébe. Aztán felveszi a laza pózt.
- Nem hiszem, hogy annyira szárnysegédre lenne szükséges, de ha mulatni akarsz, csak szólj. - kacsint, majd kiles a boxon kívülre, megint, miközben a csuklyás alakokat figyelgeti. - Valóban, és örülök, hogy ilyen jó ízlésed van.- sandítok vissza a mondat végén, jelezve, hogy bár ezen a helyen vannak, jó, hogy a lány nem annyira alvilági figura, vagy nem barátkozik ilyenekkel. És ez meg is nyugtatja a fiút, hogy nem fog valami durva srác megjelenni, hogy kidobja őt. Aztán az ízlés válaszra beletúr a hajába egy kissé felsóhajtva, mert azért ez így eléggé kerek, és lényegre törő. Tulajdonképpen a lány mintha csak egy dologra használná a srácokat, amiket nem teszi őt annyira szimpatikussá, de Elijah nem az a fajta, aki ennyiből, vagy rögtön, egyből megítélne valakit, így nem írja le a lányt. Ráadásul..
- Sajnos akkor én kívül esek ezen a kategórián, megtisztel, hogy mégis velem töltöd az estét. - nyúl a vajsörhöz, majd vagy két hosszabb korttyal le is húzza az egészet, aztán leteszi a korsót az asztalra, és inge ujjával megtörli a száját, majd összefonja kezeit a tarkóján, és kényelmesen veti neki a hátát a box falának.
- Kicsit ki akartam mozdulni a suli falai közül. Meg az ismerősök közül. Tudod, néha nekem is kell egy kis szabadság.. A vajsört pedig kezdésnek szántam. Mindig azzal indítom az estét. És bevallom. - komorodik el egy picit. - nem szeretek egyedül inni, az valahogy nem az én stílusom. Ellenben most, hogy ketten vagyunk.. mit kérsz? - dönti meg csibészesen oldalra a fejét. Nem flörtöl a lánnyal, pontosabban nem jobban, mint amennyire egy srác egy ismeretlen lánnyal egy ilyen flörtölhetne, teljesen komolytalanul.
Page 1 of 1
Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum