Jake&Shanna

by **Rox de Folie** Fri Dec 30, 2016 11:03 am

<center><link href='http://fonts.googleapis.com/css?family=Euphoria Script' rel='stylesheet' type='text/css'><div style="background-image: url(http://картинки.cc/img/4/8/6/%D0%A3%D0%B7%D0%BE%D1%80%D1%8B,%20%D1%81%D0%B8%D0%BD%D0%B8%D0%B9,%20%D0%B7%D0%B5%D0%BB%D1%91%D0%BD%D1%8B%D0%B9,%20%D1%82%D0%B5%D0%BA%D1%81%D1%82%D1%83%D1%80%D1%8B,%20%D1%84%D0%BE%D0%BD,%20wallpaper,%202560x1600.jpg); box-shadow:0px 1px 4px #000; border-radius:5px 40px/5px 40px;width:490px;border:1px solid black;"><br><div style="border-radius: 40px 5px/40px 5px; width: 460px;box-shadow:0px 1px 4px #000; padding: 5px;background-color:#000011;border:1px solid #002244;box-shadow:0px 1px 4px #000; "/><br><center><span style="text-align:center;font-family: 'Euphoria Script';font-size: 30px; color:#9999ff ;text-shadow: 1px 1px 6px dodgerblue;border: 1px solid #002266; border-radius: 30px; padding-left: 25px;padding-right: 25px;">Shanna és Jacob ~ közös múltunk lapjai</span><br></center>

<div style="font-family: 'Great Vibes', cursive;font-size: 22px; color:#ccccff;">1994., Anglia, Troops birtok

Kedves Naplóm!

A mai napom messze fárasztóbb volt, mint amilyenre számítottam a Troops házban. A birtok és a tó gyönyörű, éppen olyan a hely, mint ahogy elképzeltem abból, amit mesélt Jake korábban. Nem rég volt lámpa oltás, én persze külön szobát kaptam. Úgy se hagynák, hogy Jake és én egy szobában legyünk, a húgait meg alig ismerem, velük se raknának össze, hiszen még a végén meg rontom őket a... nem is tudom mimmel, hiszen semmit se vétkeztem, csak vagyok, aki vagyok. A bátyja éppen olyan fejjel méreget, mint az apja, azt hiszem sose fog elmúlni az az ellenségesség, ami a családjaink között feszül. De tényleg csak annyi van mögötte, amiről mi ketten tudunk? Az apáink egy megbízatásért, egy állásért küzdöttek, egymás ellen fordultak és összevesztek? Elég... kevés ez, egy generációkon átívelő ellenségeskedéshez.
Jake ma olyan dolgot mesélt el, amit még mindig alig bírok felfogni ép ésszel. Miközben a familiárisokról meséltem neki előhozakodott azzal, hogy máshogy látja a világot, mint mások, mint például én. Mindig is voltak pillanatai, amikor elrévedt vagy nem rám figyelt, olyan volt, mintha a falnak beszélnék, de sose gondoltam volna, hogy ilyenkor tényleg lát valamit. Méghozzá szellemeket, démonokat, földön túli lényeket, akár sötét teremtményeket, amiket senki más, csak ő. És ez mindig is így volt, ezzel a képességgel született...
Én... nem tudom, hogy mit érezzek. Azt mondja, hogy én úgy se bírnék el vele, hogy egy óra alatt összeomlanék, de én csak azt látom ebben, hogy nem bízik bennem, a képességeimben és az elhivatottságomban. Ezzel az adottsággal annyi minden jót lehetne tenni, elkapni a lényeket, mielőtt ártanak valakinek, egy lépéssel előttük járni, hiszen azt hiszik, hogy senki se látja őket. Annyira különlegessé tehetne egy auror csapatban! És Jake pedig... ő csak elutasítja az egészet és legszívesebben kitörölné az egészet a fejéből. Csak az apjának engedelmeskedik, amikor az auror szakra készül. Miért pont ő született így? Én sokkal... sokkal többet kezdenék ezzel, jobban kezelném a lényeket. Biztos vagyok benne.
Vagy most én vagyok az, aki lebecsüli őt, mindazt amit már átélt?
Egyszerre bánt az, hogy ilyen gyengének tart, és az, hogy talán én vagyok az, aki nem támogatja őt eléggé, mert tényleg borzalmas lehetett kisgyerekként ilyen borzalmakat látni. Legalább is gyanítom, hogy három évesen nem a legjobb élmény mondjuk egy sötét, rongyos szellemmel szemezni a gyerekágyból... Istenem, én bármikor átvállalnám tőle, ha ezzel megkímélhetem a szörnyűségektől, de sose venne komolyan, azt hinné, hogy meggondolatlan vagyok és nagy a szám. Pedig én csak segíteni akarok neki, amiben csak tudok, hiszen barátok vagyunk. Ő a legjobb barátom.
Még soha, senkinek nem mondtam el ilyen őszintén az érzéseimet, senki se tudott úgy feldühíteni, ahogy Jake, mert senkivel sem törődtem úgy, ahogy vele. A piszkálódás, a nevetés, az ölelések, hogy őszinték vagyunk egymással... Ez olyan új nekem. Tudom, hogy bármikor számíthatok rá, és ő is bármikor számíthat rám, akármiben. Eddig mindenkit okkal ismertem meg, és igen, ő is lehetne csak egy ilyen "fogás", egy hasznos barát, hiszen a képessége is bámulatos, tehetséges is, és Auror szakra van szánva, mint én, de... Nem ezért keresem a társaságát. Ráadásul ő az első barátom, akit a szüleim kifogásolnak és ez olyan... különleges érzés. Nekik ellentmondani és küzdeni valami olyanért, valaki olyanért, akit csak én akarok az életemben és ők nem. Lehet, hogy néhány év múlva Jake lesz a társam az Auror parancsnokságon, és együtt fogjuk üldözni a bűnt. Bár úgy lenne!
De most... borzalmas ember vagyok, ha azt mondom, hogy elpazarolja a tehetségét és hogy én sokkal jobban megérdemelném ezt a képességet? Mert annak érzem magam.

</div>
</font></div></div><br></div></center>

Code:: <center><link href='http://fonts.googleapis.com/css?family=Euphoria Script' rel='stylesheet' type='text/css'><div style="background-image: url(http://картинки.cc/img/4/8/6/%D0%A3%D0%B7%D0%BE%D1%80%D1%8B,%20%D1%81%D0%B8%D0%BD%D0%B8%D0%B9,%20%D0%B7%D0%B5%D0%BB%D1%91%D0%BD%D1%8B%D0%B9,%20%D1%82%D0%B5%D0%BA%D1%81%D1%82%D1%83%D1%80%D1%8B,%20%D1%84%D0%BE%D0%BD,%20wallpaper,%202560x1600.jpg); box-shadow:0px 1px 4px #000; border-radius:5px 40px/5px 40px;width:490px;border:1px solid black;"><br><div style="border-radius: 40px 5px/40px 5px; width: 460px;box-shadow:0px 1px 4px #000; padding: 5px;background-color:#000011;border:1px solid #002244;box-shadow:0px 1px 4px #000; "/><br><center><span style="text-align:center;font-family: 'Euphoria Script';font-size: 30px; color:#9999ff ;text-shadow: 1px 1px 6px dodgerblue;border: 1px solid #002266; border-radius: 30px; padding-left: 25px;padding-right: 25px;">Shanna és Jacob ~ közös múltunk lapjai</span><br></center> <div style="font-family: 'Great Vibes', cursive;font-size: 22px; color:#ccccff;">[b]1994., Anglia, Troops birtok[/b] Kedves Naplóm! [justify][size=20] A mai napom messze fárasztóbb volt, mint amilyenre számítottam a Troops házban. A birtok és a tó gyönyörű, éppen olyan a hely, mint ahogy elképzeltem abból, amit mesélt Jake korábban. Nem rég volt lámpa oltás, én persze külön szobát kaptam. Úgy se hagynák, hogy Jake és én egy szobában legyünk, a húgait meg alig ismerem, velük se raknának össze, hiszen még a végén meg rontom őket a... nem is tudom mimmel, hiszen semmit se vétkeztem, csak vagyok, aki vagyok. A bátyja éppen olyan fejjel méreget, mint az apja, azt hiszem sose fog elmúlni az az ellenségesség, ami a családjaink között feszül. De tényleg csak annyi van mögötte, amiről mi ketten tudunk? Az apáink egy megbízatásért, egy állásért küzdöttek, egymás ellen fordultak és összevesztek? Elég... kevés ez, egy generációkon átívelő ellenségeskedéshez. Jake ma olyan dolgot mesélt el, amit még mindig alig bírok felfogni ép ésszel. Miközben a familiárisokról meséltem neki előhozakodott azzal, hogy máshogy látja a világot, mint mások, mint például én. Mindig is voltak pillanatai, amikor elrévedt vagy nem rám figyelt, olyan volt, mintha a falnak beszélnék, de sose gondoltam volna, hogy ilyenkor [i]tényleg [/i] lát valamit. Méghozzá szellemeket, démonokat, földön túli lényeket, akár sötét teremtményeket, amiket senki más, csak ő. És ez mindig is így volt, ezzel a képességgel született... Én... nem tudom, hogy mit érezzek. Azt mondja, hogy én úgy se bírnék el vele, hogy egy óra alatt összeomlanék, de én csak azt látom ebben, hogy nem bízik bennem, a képességeimben és az elhivatottságomban. Ezzel az adottsággal annyi minden jót lehetne tenni, elkapni a lényeket, mielőtt ártanak valakinek, egy lépéssel előttük járni, hiszen azt hiszik, hogy senki se látja őket. Annyira különlegessé tehetne egy auror csapatban! És Jake pedig... ő csak elutasítja az egészet és legszívesebben kitörölné az egészet a fejéből. Csak az apjának engedelmeskedik, amikor az auror szakra készül. Miért pont ő született így? Én sokkal... sokkal többet kezdenék ezzel, jobban kezelném a lényeket. Biztos vagyok benne. Vagy most én vagyok az, aki lebecsüli őt, mindazt amit már átélt? Egyszerre bánt az, hogy ilyen gyengének tart, és az, hogy talán én vagyok az, aki nem támogatja őt eléggé, mert tényleg borzalmas lehetett kisgyerekként ilyen borzalmakat látni. Legalább is gyanítom, hogy három évesen nem a legjobb élmény mondjuk egy sötét, rongyos szellemmel szemezni a gyerekágyból... Istenem, én bármikor átvállalnám tőle, ha ezzel megkímélhetem a szörnyűségektől, de sose venne komolyan, azt hinné, hogy meggondolatlan vagyok és nagy a szám. Pedig én csak segíteni akarok neki, amiben csak tudok, hiszen barátok vagyunk. Ő a legjobb barátom. Még soha, senkinek nem mondtam el ilyen őszintén az érzéseimet, senki se tudott úgy feldühíteni, ahogy Jake, mert senkivel sem törődtem úgy, ahogy vele. A piszkálódás, a nevetés, az ölelések, hogy őszinték vagyunk egymással... Ez olyan új nekem. Tudom, hogy bármikor számíthatok rá, és ő is bármikor számíthat rám, akármiben. Eddig mindenkit okkal ismertem meg, és igen, ő is lehetne csak egy ilyen "fogás", egy hasznos barát, hiszen a képessége is bámulatos, tehetséges is, és Auror szakra van szánva, mint én, de... Nem ezért keresem a társaságát. Ráadásul ő az első barátom, akit a szüleim kifogásolnak és ez olyan... különleges érzés. Nekik ellentmondani és küzdeni valami olyanért, valaki olyanért, akit csak én akarok az életemben és ők nem. Lehet, hogy néhány év múlva Jake lesz a társam az Auror parancsnokságon, és együtt fogjuk üldözni a bűnt. Bár úgy lenne! De most... borzalmas ember vagyok, ha azt mondom, hogy elpazarolja a tehetségét és hogy én sokkal jobban megérdemelném ezt a képességet? Mert annak érzem magam.[/size][/justify] </div> </font></div></div><br></div></center>